Harcostárs a jóban: Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora

Harcostárs a jóban: Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora
5 (100%) 6 szavazat

A bécsi Pázmáneum rektora, főtisztelendő Varga János mindenkori szolgálat- és segítőkészségét, a közösségért való szüntelen tenni akarását, a világ jobbításán való örökös fáradozását látva nem juthat más a szemlélő eszébe, mint hogy íme, itt van egy ember, aki rendíthetetlenül az arisztotelészi három főérték: a szép, a jó és az igaz útján jár. Tapasztalják ezt mindazok, akik tekintetét fürkészik, szavait hallgatják, cselekedeteit követik. Csodálatra méltó sokoldalúsággal áll egyháza és népe, vagy ahogy ő mondja: a kereszténység és a magyarság szolgálatában. Sokat halljuk és olvassuk tőle mindazt, amit mások gondolnak-vallanak Istenről, hazáról, életről, múltról, jövőről… Itt az ideje, hogy őt is megismerjük kicsit közelebbről.

Varga János rektor Bécs
Varga János rektor Bécs

Varga János atya 1960. április 12-én született Budapesten. Első diplomáját 1984-ben szerezte a Budapesti Műszaki Egyetemen, teológiai tanulmányait pedig 1995-ben fejezte be a heiligenkreuzi ciszterci filozófiai és teológiai főiskolán, amely ma XVI. Benedek nevét viseli, és amely akkor a Bécsi Egyetem kihelyezett tagozata volt. Már szemináriumi évei alatt részt vett a Comunione e Liberazione (Közösség és Felszabadulás) mozgalomban és papként is segítette a közösség munkáját, egészen addig, amíg olasz missziós lelkészek érkeztek Magyarországra. Pappá 1995. június 17-én szentelték Esztergomban. Kettős papi jelmondatot választott, a meghívóra Pál apostol szavait írta: „Krisztus szeretete sürget minket!” (2Kor 5,14), újmisés szentképére pedig János evangéliumából vett egy gondolatot: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). A felszentelése utáni tizenkét évben Budapesten tevékenykedett káplánként: 1995 és 1997 között a Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnaigazgatóságon, 1997 és 1999 között az Örökimádás templomigazgatóságon, 1999 és 2000 között Budapest-Albertfalván, majd 2000-től 2007-ig a Budavári Nagyboldogasszony-főplébánián, a Mátyás-templomban. 2007-től 2010-ig plébánosként vezette a remetekertvárosi Szentlélek-plébániát. 2010. augusztus 1-jétől az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye bécsi szemináriumának, a jelenleg tanulmányi és vendégházként működő Collegium Pázmáneumnak a rektora.

Sok éven keresztül részt vett zarándoklatok szervezésében, ifjúsági munkában, a Máltai Lovagrend fogyatékkal élőknek szervezett nemzetközi táborainak lebonyolításában. 2002 óta jelen van a Házas Hétvége lelkiségi mozgalom életében, 2005 óta budapesti, majd 2007–2016 között nemzeti felelős papként a Szirmai, a Schubert és újra a Szirmai házaspár oldalán.

Lelkipásztori tevékenységét rendszeres írói, szerkesztői, tudósítói aktivitásával teszi gazdagabbá, teljesebbé.

Igyekeztem a médiában is tenni, amit lehet, hiszen ez is az evangelizálás egyik módja, lehetősége – ismerteti ez irányú tevékenységét János atya. – Ezért indítottam el, kiváló munkatársakkal, a vári főplébánia újságját, a Várunkat, és ezért törekedtem minden lelkipásztori helyemen arra, hogy a közösség korszerű, naprakész lelki honlap formájában is megjelenjen a nyilvánosság előtt. A Vatikáni Rádión keresztül több mint egy évtizede tudósítom a népek közötti barátság támogatását célul kitűző Rimini Meetingről a magyar hallgatókat és a Magyar Kurír olvasóit; e mellett rendszeresen beszámolok más eseményekről is a sajtóban.

Varga János atyának – aki a bécsi Pázmáneum rektoraként is megmaradt Janó atyának – legfőbb törekvése, hogy a kápolna bejárata fölötti felirat szavait: A Mester van itt és téged hív!” (vö. Mk 10,49), minél többen meghallják és megértsék. Mert, mint mondja: „Hogy milyen tevékenységre, szolgálatra, életformára hív, azt magunknak kell felfedezni, de az biztos, hogy hív. Ha pedig meghallom, és a szerint cselekszem, akkor követem Őt, és éppen erre hív: az Ő követésére. Mert az Isten Országa közöttünk van, számunkra is elérhető és megvalósítható életprogram.”

Mindszenty József bíboros-hercegprímás emlékének és szellemi hagyatékának ápolása terén is élen jár.

Mindszenty József Bécsbe érkezésének (1971. október 23.) és az irgalmas rendiek kórházában négy évvel később bekövetkezett halálának (1975. május 6.) évfordulójához kapcsolódóan minden évben megemlékezéseket tartunk, és más alkalmakat is megteremtünk arra – például könyvbemutatókat, hangversenyeket szervezve –, hogy a figyelmet ráirányítsuk a sokat szenvedett, meghurcolt, üldözött főpapra, az ő hűségének, kitartásának követendő példájára. Legutóbb 2017. május 7-én, halálának 42. évfordulója alkalmából tartottuk meg hagyományos megemlékezésünket az irgalmas rendi kórház aulájában, ahol ezúttal is megkoszorúzzuk a bíboros-hercegprímás ott álló mellszobrát, Rieger Tibor szobrászművész alkotását – magyarázza Janó atya.

A Pázmáneum rektoraként bécsi szolgálatának is legfőbb jellemzője a sokoldalúság, sokrétűség: a lelki gondozást, a katolikus egyház ausztriai képviseletében való példaértékű szerepvállalását sokféle közéleti tevékenységével teszi gazdagabbá.

Igen közel áll hozzá a művészet világa: zenei, irodalmi, különböző kulturális programoknak nem pusztán helyet ad a Pázmáneum kápolnájában és dísztermében, hanem értő, avatott házigazdája is azoknak. Számos ilyen jellegű saját kezdeményezésével is rendre megörvendezteti a híveket, érdeklődőket.

Gyermekkoromtól fogva meghatározó volt számomra a zene, különösen a kóruséneklés és a művészetek – meséli. – Amennyire lehetett, egész papi működésem során végeztem művészetpártolói tevékenységet, ami számomra az érdeklődésen túl a lelkipásztori élet sajátos lehetőségeiből is adódik. Mecénásnak lenni nem kizárólag anyagi hozzájárulást jelent, hanem erkölcsi támogatást, biztatást is, lehetőséget adni a művészeknek, hogy fellépjenek, hogy megismerje őket a közönség, szervezni azokat az alkalmakat, amikor Istentől kapott tehetségüket tovább tudják adni másoknak. Szándékom szeretetben szolgálni a mindennapokban és a művészeteken keresztül is a lelkek üdvösségét. Erre Bécsben különösen is sokféle lehetőség adódik.

Ennek jegyében alapította meg Dombó Dániel karnaggyal együtt 2012 novemberében a Cantus Arcis Kórust, és ennek szellemében szervez megannyi színvonalas kulturális eseményt a Pázmáneum patinás falai között. Tavaly, 2016. június 10-én a Pázmáneum első ízben kapcsolódott be a templomok hosszú éjszakája országos programba, 2016 szeptemberében pedig Perényi János, Magyarország bécsi nagykövetének hívószavára Ausztriából elsőként csatlakozott a magyarországi Ars Sacra Fesztiválhoz, gondosan ügyelve arra, hogy a Pázmáneum ehhez kapcsolódó rendezvénykínálatában a művészeti ágak mindegyike: a színművészet, a képzőművészet, az egyházzene és a költészet révén az irodalom is megjelenjék. A nagyböjti keresztútjáráshoz is a magyar lírát hívja segítségül: immár második éve Sík Sándor A keresztút című versciklusának részleteivel járják végig a hívekkel az épület földszintjétől a harmadik emeleti kápolnáig Jézus szenvedéstörténetének tizennégy stációját.

Jelenleg az intézet komolyzenei hangversenyeknek is gyakran helyet adó kápolnájába a régi, számos funkciójában már működésképtelen orgonája helyett egy új, alkalmas hangszer beszerzésének előkészítésén fáradozik.

Varga János atya valamennyi cselekedetében megmutatkozik a krisztusi szeretetre való törekvés. Vallja Szent II. János Pál pápa szavaival, hogy: „Egyetlen jóakaratú nő és férfi sem vonhatja ki magát azon feladat alól, hogy küzdjön a jó győzelméért a rossz felett. Olyan harc ez, amelyet csak a szeretet fegyvereivel tudunk folytatni. Ahol a jó győz a rossz felett, ott a szeretet uralkodik, és ahol a szeretet uralkodik, ott béke tölt be mindent.” Azt szeretné, ha minden közös törekvésünk az egységért és a szeretetben való kiteljesedésért sikeres lehetne.

Varga János rektor munkáját 2015 tavaszán a magyar állam a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetéssel, 2015 telén a Balassi Kard Művészeti Alapítvány pedig Balassi Bálint-emlékéremmel ismerte el. Mindezekre válaszul a következőket felelte:

A sok küzdelem, ami olykor hiábavalónak, eredménytelennek tűnik, mind zárójelbe, háttérbe kerül ilyenkor, amikor az emberrel szemben lévő arcokról és tekintetekből szeretet és elismerés sugárzik. Ez mindennél többet jelent. Az a tény, hogy a Pázmáneumban tehetek a magyarság és a kereszténység egységéért, szintén kitüntetés és különleges lehetőség számomra. Ezen az úton megyek tovább a jóban harcostársakkal, akik remélhetőleg egyre többen lesznek.

Varga Gabriella                                                                                                                         Forrás: www.korosiprogram.hu