Uncategorized kategória bejegyzései

Kalejdoszkóp: A diaszpórában élő magyarok szolgálatában

Kalejdoszkóp: A diaszpórában élő magyarok szolgálatában
Értékeljen!

Kalejdoszkóp folyóirat 

Az idén húszéves torontói Kalejdoszkóp folyóirat köszöntése gyanánt az általa teljesített szolgálatról írok, hiszen a lap elsősorban a diaszpórában élő magyarok ügyét tekinti céljának, sőt azokra is gondol – magyar–angol kétnyelvűsége által –, akik már nem beszélik nagyszüleik, szüleik nyelvét, de szívükben a magyar nemzethez tartozónak érzik magukat. A folyóirat szolgálja a Kárpát-medencében élő honfitársainkat is és angol nyelven beszélő, irántunk érdeklődő barátainkat is. Alábbi soraimmal köszöntöm a jubiláló folyóirat főszerkesztőjét, Dancs Rózsát, és férjét, Telch Györgyöt, a kiadó elnökét. Kísérje szolgálatukat továbbra is Isten áldása!

A diaszpórában élő magyaroknak szükségük van ilyen elkötelezett emberek szolgálatára, mert azok, akik különböző okok miatt távol élnek szülőföldjüktől, gyakran az „idegenségérzet” hálójának a foglyai. A magyar ember ebben az érzésben kiemelkedik a többi nép közül. Itt is jellemző rá az, amit melankolikus, kesergő népénekeink szövegei, illetve dallamai is visszatükröznek. Az idegenben élő, aki az új hazában keresi az életlehetőségeit, lelki és szellemi támaszra szorul, mert ezeknél az embereknél a gyökértelenség és remény vegyítéke uralja az érzéseket. Elszakadva a szülőföldtől, nem találja azonnal és minden helyzetben helyét az új hazában, mégis reménykedik abban, hogy megteremti boldogságát, sikerekben lesz része. Az ember érzi, hogy mindaz, amit tenni akar, a valóságban nem úgy sikerül; hogy az a személyiség, amivé lenni szeretne, nem úgy valósul meg. Nemritkán szakadék keletkezik saját lénye és azon világ között, amely őt körülveszi. Így létrejöhet az elidegenedés állapota. Ezt az idegenbe szakadtak többsége így érzi. Aki más kultúrkörből érkezik az újhazába, szemben találja magát ugyanis a szekularizáció olyan formájával, amit szülőföldjén, így a Kárpát-medencében nem tapasztalt. Ezt a terhet nevezzük kultúrsokknak. A diaszpórába bevándorlóknak bizonyos része sosem találja meg a lelki egyensúlyát, hanem ebben a sokkos állapotban éli életét. A második nemzedéknek valamelyest sikerül ezt a falat áttörni, jóllehet itt sem mindig beszélhetünk tökéletes állapotról. A bevándorlók gyermekeinek egy része ugyanis idővel felfedezi, hogy neki többet kell tennie a siker érdekében az őslakosokkal szemben.

Ez a lelkiállapot igényli, hogy legyenek elkötelezett személyek, akik a diaszpórában élőknek segítséget nyújtanak, hogy így mindennapjaik élete megelégedettséggel telítettebb, boldogabb, elviselhetőbb legyen. Ezen személyek közé sorolhatók a különböző területeken dolgozó emberek, így a lelkészek, írók, tanárok, hogy csak néhányat említsünk, akik oly mértékben nyújtanak segítséget a diaszpórában élőknek, hogy ezáltal az itt élők képesek megőrizni az idegenségben nemzeti önazonosságukat. Jóllehet a befogadóországot is párhuzamosan sajátjuknak tekintik. Több évtizedes diaszpórai tapasztalatom alapján mondhatom, hogy a lelkészek munkája a vallás és kultúra megőrzésében szintén nem elhanyagolható tényező, és ebben az írásban említésre méltó az ő érdemük is. Mindenik felekezethez tartozó lelkipásztor, különböző történelmi időkben – Nagy Háborút, második világégést, 1956-ot, majd a kilencvenes éveket követően – szívügyének tartotta a magyarok identitásának ápolását, és nemcsak a vallás, hanem a kultúra területén is tevékenykedtek. Így nagyban hozzájárultak a nyelv, a hagyomány ápolásához, és nekik is köszönhető, hogy a diaszpórában napjainkban is magyar közösségek jelenlétéről beszélhetünk. Szeretném remélni, hogy ez a jövőben is megállapítható lesz.

Ehhez hasonló szerepet teljesít a Kalejdoszkóp is. Dancs Rózsának és férjének húsz évvel ezelőtti álma nem öncél volt, hanem a magyarság érdekében olyan döntést hoztak, ami két évtizede a diaszpórában élő magyarok támaszává vált, sőt felvállalta azon magyarok szolgálatát is, akik már nem beszélik őseik nyelvét, hanem angolul kommunikálnak egymással. Teszik ezt a szolgálatot nemzeti ünnepeink előtti tisztelgéssel, ami az össznemzetben való gondolkodás hitvallásaként értelmezhető és így az olvasókat is ennek az eszmének a követésére sarkallja. Hasonló a kultúra szétágazó területére való odafigyelésük, amikor rendszeresen költők verseit, írók prózáit jelentetik meg, és nemcsak a múltból idéznek, hanem kortárs nagyjainkra is ráirányítják a figyelmet.

Kedves Rózsa, Kedves Gyuri, találkozásaink Torontóban, Bécsben, Linzben, Budapesten, Szombathelyen lerakták barátságunk alapjait, ami egyre inkább elmélyült. Az egymáshoz való ragaszkodás, egymás értékelése a nagy távolság ellenére is valóságként létezik életünkben. Két alkalommal a Jakab Antal Keresztény Kör társelnökeként én is vendégetek lehettem új hazátokban és élvezhettem gondoskodásotokat, azt a gazdag programot, amelynek keretében rövid idő alatt igyekeztetek betekintést nyújtani az ottani magyarság életébe és megmutatni az ország néhány nevezetességét. Köszönöm, kedves Rózsa, szép és tanulságos könyveidet, amelyekkel megajándékoztál.

Külön köszönöm, hogy a Kalejdoszkóp hasábjain a velem és munkámmal kapcsolatos és rólam készült írások, beszámolók mindig helyet kaphattak.

Kívánom, hogy továbbra is szolgálhassátok e folyóirat által a diaszpóra magyarságának ügyét. Adjon Isten nektek ehhez erőt, egészséget és jóakaratú segítőtársakat. Érezzétek magatokon mindig Isten áldásának az erejét.

Prof. Dr. Vencser László

morálteológus, az ausztriai idegen nyelvű katolikus lelkészségek országos igazgatója, Bécs/Linz

Fodor Mária kitüntetésben részesült!

Fodor Mária kitüntetésben részesült!
5 (100%) 5 szavazat

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült Fodor Mária a bécsi Ilona Stüberl magyar étterem tulajdonosa és vezetője

Perényi János nagykövet átadja a kitüntetést 4.
Perényi János nagykövet átadja a kitüntetést

Február 1-én rangos állami kitüntetésekre került sor Magyarország Bécsi Nagykövetségének Márványtermében, mindazon személyek munkásságának elismeréseként, akik az ausztriai magyarságért és az osztrák-magyar kapcsolatokért fáradoznak. A kitüntetek közt találjuk Fodor Máriát, aki már harmincegy éve az Ilona Stüberl bécsi magyar étterem tulajdonosa és vezetője. Ő a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át Dr. Perényi Jánostól Magyarország bécsi nagykövetétől. Magyarország Köztársasági elnöke Áder János a kitüntetést Máriának az ausztriai magyar emigránsszervezetek aktív támogatása és az itt élő magyarság összetartozásának erősítése érdekében végzett tevékenysége, valamint a magyar gasztronómia nemzetközi jóhírének öregbítését szolgáló munkája elismeréseként adományozta.

A kitüntetek sorában még a következőket személyeket találjuk, akik rangos kitűntetésben részesültek.

Dr. Radics Éva és Fodor Mária
Dr. Radics Éva és Fodor Mária

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át Dr. Radics Éva, a Gráci Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanára az európai és magyar zenekultúra hírnevét öregbítő, több évtizedes zenetanári, karnagyi és zenetudományi pályája, valamint értékteremtő kulturális közéleti tevékenysége elismeréseként.

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje

A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át Felker Judith, az Osztrák-Magyar Baráti Társaság főtitkára a magyar-osztrák kapcsolatok ápolása és fejlesztése érdekében végzett lelkiismeretes munkája elismeréseként.

A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést vehette át Dittmar Zoder, a gießhübli Zotron elektronikai kisvállalat tulajdonosa és vezetője, a „Freunde des Jungarbeiterdorfes Hochleiten” egyesület elnöke az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolása érdekében végzett áldozatos munkája elismeréseként.

A magyar állami kitüntetés mintegy elismeri a fent felsoroltak életmunkáját, bátor helytállását, a küzdelmes és bőséges termést hozó élet realitását. Realitásról és eredményességről van szó, hiszen a kitüntetek nemcsak mertek álmodni, vágyakozni, hanem folytonos helytállással, szorgalmas munkával igyekeztek és igyekeznek mind a mai napig az általuk magasra feltett mércét elérni. Ha belegondolunk ezek az állami kitüntetések a kitüntetettek pályafutásának méltó elismerése. A diaszpóra magyarságának olyan neves és jeles alakjai ők, akik érdemben letették az asztalra azt, hogy miről is szólt és szól életük munkássága. Mi pedig tiszteletünk jeleként felnézünk rájuk, mint példaértékű, örökséget alkotó és hátra hagyó nemzettársainkra.

A tavaly, november 4-én ünnepelte az Ilona Stüberl bécsi magyar étterem születésének 60. születésnapját. Fodor Mária már nagyon korán bekerült a vezetőség tagjainak sorába, amikor a néhai Somlai Mihály tulajdonos maga mellé vette mint munkatársat.

Az Ausztriában élő diaszpóra magyarság előtt nem ismeretlen Fodor Mária személye, valamint az általa vezetett Ilona Stüberl étterem sem. Az ő meghívásának köszönhetően magam is részt vettem a magyar állami kitüntetésének átadó ünnepségén. Nagyon felemelő érzés volt, hogy ismerőseim közt vannak olyan személyek, mint Mária, aki szívvel-lélekkel a vendégek szolgálatában áll fáradtságot nem ismerve. Erre igazán csak kiforrott személy képes, aki tisztában van személyiségének jegyeivel. Ide alázat, egyszerűség, hűség kell. Így képes Mária is egy olyan életpályát felmutatni, ahol nem a versengés, a elsőbbség megszerzése dominált, hanem a szolgáló szeretet. Bizonyára nagy meglepetést okozott a hír, hogy magyar állami kitüntetésben részesül. Számára ez a kitüntetés munkájának méltó elismeréseként hatott, hiszen évtizedeken keresztül hősies helytállással, megpróbáltatásoktól, kudarcoktól nem félve megmaradt vendéglátói pályáján. Pályafutását a vendéglátóiparban személyes életútjának is megtette. Ehhez nem kis erőfeszítésre, hitre, türelemre, személyes döntésre volt szüksége. Kik azok, akik életed során ebben példaképei, támogatói, társai voltak és ma is bátorítják? Elmondása szerint nagy örömmel és hálával emlékszik vissza nagyszüleire, szüleire és a Somlai házaspárra, akik ifjú korábban meghatározó személyek voltak pályafutásának alakulása során. Most, akik támogatják, ők a közvetlen legjobb barátai, munkatársai, valamint kedves párja Soós Gábor. Ezzel mégsem fejeződik be itt a sor, hiszen a hírességek közül a volt Forma 1-es versenyző Niki Lauda is példaképei közé tartozik. Bizonyára, ha most Ilona és Miska bácsi élne örömkönnyek közt gratulálna Máriának, aki megteremte méltó gyümölcseit a bizalmuknak.

Kedves Mária szívből gratulálunk neked! Büszkék vagyunk rád, hogy a hátország tud rólad, ismer és a kitűntetéssel igyekszik becsületes munkádat elismerni, meghálálni.

Az alábbiakban a kitűntettek közül Fodor Mária és Dr. Radics Éva méltatásának szövegét olvashatjuk teljes terjedelmében.

Fodor Máriát kedves barátja Zsuffa Tünde Magyarország Bécsi Nagykövetségének sajtó- és kommunikációs ügyekért felelős munkatársa méltatta.

Zsuffa Tünde méltatja Fodor Mária munkásságát
Zsuffa Tünde méltatja Fodor Mária munkásságát

Egy közmondás szerint a múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék.

Mennyi igazság rejlik ebben a mondatban, és mennyire kivetíthető ez a gondolat az Ilona Stüberlre. A Bécs belvárosában álló kis magyar étterem több mint 60 éve működik. Sok emléket őriz: az 1956-os forradalom idejéről, a külföldre menekült magyarok életéről, az újrakezdés lehetőségéről, sok titokról, örömről, fájdalomról és honvágyról. Mert ne feledjük: egy bizonyos Somlai házaspár 1957. november 4-én, a forradalom leverésének első évfordulóján nyitotta meg az Ilona Stüberlt honfitársai számára. Kezdetben bablevest kínáltak ingyen kenyérrel, hogy mindenki jól lakhasson. De jutányos áron lehetett enni Somlai Ilona néni különleges, túróval és lekvárral töltött, meleg csokoládészósszal tálalt palacsintájából, ami a mai napig az étlapon áll.

Ilona csak 10 évig főzhetett a vendégeknek, mert tragikus hirtelenséggel meghalt. Ilyenkor, sok esetben véget ér egy történet, de a jelenlegi folytatódott. Az étterem névadója ugyanis csak fizikailag távozott, a lelke ott maradt a négy fal között, és ahogy Fodor Mária állítja, a mai napig érzi a segítségét, a gondviselés erejét. Somlai Miska bácsi aztán újra nősült, és feleségül vette azt az asszonyt, akinek a lánya 1987 januárjában átvette az Ilona Stüberl kulcsát és új életet lehelt a kis vendéglőbe.

Fodor Mária így vallott egy interjúban a munkájáról:

Fodor Mária köszönő beszéde
Fodor Mária köszönő beszéde

Senki nem volt vendéglős a családunkban, én vagyok az első, ráadásul nem is tanultam ezt a szakmát. Egyet azonban biztosan tudtam: hogy ki akarom nyitni ezt az éttermet. És abban a pillanatban, hogy kinyitottam, tudtam, mit kell tennem azokkal, akik betértek hozzánk: odapillantani, odaköszönni, kedveskedni nekik, figyelni rájuk, meghallgatni őket… Rengeteget beszélgettem a törzsvendégeimmel mindig. Láttam a gyerekeiket felnőni, velük sírtam, ha elveszítették hozzátartozójukat, velük örültem, ha boldogok voltak. Több baráti és munkakapcsolatom fakadt a vendégek köréből. Meggyőződésem, hogy én ide és erre születtem. Együtt lélegzem az étteremmel kora reggeltől késő estig”.

Hölgyeim és Uraim!

Az Ilona Stüberl egy szívből vezetett magyar étterem. De ott benne Fodor Mária elszántsága, a szakma iránti alázata és szorgalma. Már tizenéves korában tudta, hogy mit akar, pontosabban mondva, nem akar mást, csak ezt a vendéglőt. Nevelőapja, Somlai Miska bácsi, megígérte neki, ha leérettségizik és megtanul németül, rábízza az Ilona Stüberl vezetését. A gimnazista lány szeme előtt cél lebegett, nem számítottak az akadályok, amelyek aztán még meg is edzették. Olyan, mint egy befogadott gyermek: ha mindennap törődnek vele, visszaadja a sok szeretetet, figyelmet. Sokan megcsodálják, hogy ez a kis vendéglő mire képes, mennyit tud adni külföldön a magyar gasztronómiából, a hagyományainkból.

A cél tehát, amit az egykori alapítók kitűztek, túlteljesült: ez a kis magyar sziget nemcsak a honfitársaink szívét dobogtatja meg, nemcsak a hazai ízeket keresők kívánságát teljesíti, hanem közvetíti kultúránkat az idegen ajkú vendégek felé. Mi több, a legszívélyesebb magyar vendéglátás megannyi kedves jelével is ámulatba ejti őket, hiszen az étterem tulajdonos-vezetője, Fodor Mária egészen páratlan módon teljesít lelkiismeretes, vidám munkatársaival, akik kivétel nélkül magyarok.

Kedves Mária!

Nemcsak, mint a bécsi magyar nagykövetség munkatársa, vagy mint író, aki az Ilona Stüberl történetét is feldolgozta egy regényében, hanem mint barátod is szólni szeretnék hozzád:

Köszönjük, hogy őrződ a múlt emlékét Magyarország számára.

Köszönjük, hogy munkáddal megajándékozol bennünket a jelenben, és hogy hozzájárulsz ahhoz, hogy Bécsben jó legyen magyarnak lenni.

A jövő titok. De kívánom neked, hogy úgy ahogy te 31 évvel ezelőtt átvettél egy kulcsot, úgy tudd sok-sok év elteltével átadni azt valakinek, hogy a sikert, amit kovácsoltál, az folytatódjon, tehát a mag, amit elvetettél és kikelt, virágzott, azt majd sok-sok év elteltével mások is learathassák. Így legyen az Ilona Stüberl és ti nevetek történelem, nemzetünk büszkesége. Az Isten áldjon meg érte!”

Fodor Mária munkatársai és barátai körében
Fodor Mária munkatársai és barátai körében

Dr. Radics Évát, a Gráci Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanárát Szokolayné dr. Weltler Magdolna soproni bőrgyógyász méltatta.

Nagykövet Úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves Éva!

Villanásnyi emléket idézek:

Radics Évát is tanítod, milyen a kislány? A kérdést néhány éve intézte egy vendég a házigazdához. A „kislány” akkoriban harmadéves karvezetés hallgató volt a Zeneakadémián. A házigazda és egyben tanár, Szokolay Sándor, tájékoztatta vendégét, hogy a növendék tehetséges, szorgalmas, pályaalkalmasságához kétség nem férhet. Tanár és diákja hamarosan kollégák lettek, majd fokozatosan kialakult a szakmai és családi barátság.

Szokolay Sándor ma este –tudjuk– nem mondhatja el a négy évtized előtti laudáció bővített változatát. Magam azonban, nemcsak tanúja, de részese vagyok a barátságnak, ezért saját gondolataim mellett közvetíteni szeretném azt is, amit az egykori tanár- kolléga- jóbarát mondana itt és most, ha tehetné…

Radics Éva Budapesten született. Ősei, tanárok és muzsikusok, szó szerint heted-iziglen. A négy nagyszülő kántortanító; hivatásukból adódóan zeneértők. Muzikális volt a két szülő is, édesapja orvos, édesanyja magyar németszakos tanár, mindketten jól zongoráztak.

Éva a főváros egyik első zenei általános iskolájában, a Lorántffy Zsuzsanna utcában kezdte zenei és közismereti tanulmányait.

Az iskola énektanára, Bors Irma, Kodály közvetlen és nagyra becsült munkatársa, kivételes hatékonysággal alkalmazta a Mester nevelési módszerét, aki egyébként személyesen is gyakran látogatta az intézményt. Világnagyságok adták egymásnak a kilincset, Pablo Casals, B. Britten, D. Sosztakovics jártak a híres metódus csodájára, mely azóta már hugarikum, és az Unesco Szellemi Kulturális Örökség része.

Yehudi Menuhin látogatását a hazai médián kívül BBC is közvetítette, Radics Éva szólóénekével. Éva különlegesen érzékeny antennákkal fogadta a nevelésnek ezt a formáját. A koncepció központjában a zene áll, célja pedig az esztétikum és humánum iránt fogékony, teljes ember megvalósítása. Az ének-zenei általános iskolában töltött nyolc esztendő alatt feltarisznyálták őt életre szóló lelki és szellemi javakkal. Innen ered örök, olthatatlan szeretete zenei anyanyelve: a magyar népdal, és szenvedélye: a karéneklés iránt.

Sorsa megpecsételtetett, a zene és a zenei nevelés lett hivatása, pályája pedig fényes bizonyítéka a kodályi eszmék igazának.

Az óbudai Árpád gimnáziumban, édesanyja iskolájában érettségizett kitüntetéssel.

A konzervatóriumban zeneszerzés szakra járt egy évig, ezután nyert felvételt a Zeneakadémiára, középiskolai énektanár és karvezetés szakra. Éva nemcsak élvezte, de maximálisan ki is használta a főiskolai éveket. Tanult, akitől csak lehetett, kisegített kórusokban, koncerteket, operaelőadásokat látogatott. Nagy kanállal fogyasztotta a zene tudományát.

Harmadéves korától óraadó énektanár lett egykori középiskolájában. Természetesen, azonnal kórust szervezett, mindjárt kettőt; iskolai vegyeskart, és egy később többszörösen díjnyertes leány kamarakórust.

Kitűnő minősítéssel diplomázott 1976-ban. Immáron, a szükséges képesítés birtokában folytatta munkáját az Árpád Gimnáziumban, miközben 1977-ben megszületett első kislánya, Kovács Gyöngyi, 1978-ban pedig a második, Kovács Kinga.

Akadémiai tanszékvezetője, Szőnyi Erzsébet, határozottan felsőfokú intézeti státuszt szánt egykori eminens tanítványának.

1979-ben megpályázta, és el is nyerte a szombathelyi pedagógiai főiskola ének-tanszakán kiírt állást. Zeneelméletet, karvezetést tanított és vezette a főiskola vegyeskarát. Két évig ingázott a főváros és a megyeszékhely között, majd édesanyjával és a két gyerekkel Szombathelyre költözött.

1983-tól a gráci zeneművészeti egyetem szerződéses tanára, karvezetést, szolfézst, zeneelméletet, módszertant oktat, és az egyetemi vegyeskar karnagya.

A járulékos tanári kötelezettségek sokasága, tudományos és művészeti tennivalók veszik körül. Hangversenyeket szervez, vezényel, előadásokat tart, pódiumon, mikrofon és kamerák előtt. Cikkek, tanulmányok, egyetemi jegyzetek készülnek, továbbképzések, kurzusok zajlanak. Tajvani zenetanárok tanulnak tőle zenepedagógiát. Megkülönböztetett figyelmet szentel magyar növendékeinek. A rendszerváltás után jönnek szép számmal a gráci egyetemre a Kárpát-medence egész területéről.

A tanárnő már 1998-ban megszervezi a Gráci Magyar Egyetemisták Kórusát. Eleget tesz a meghívásoknak; előad, oktat, zsűrizik, Dicsőszentmártontól Érsekújvárig, Szabadkától Lugánóig. Történik pedig mindez – másként nem is tehetné – Kodály szellemében, azon a legmagasabb szakmai színvonalon, amit a Tanár úr minden tanítványától és követőjétől elvárt.

Az egyetem egyházzenei intézetében 2005-ben kezdi a doktori képzést.

Témája, Takács Jenő munkássága. A nemzetközileg elismert, cinfalvai születésű, 103 évet élt magyar zeneszerző családi-atyai jó barát. A disszertáció szokatlan dimenziójú. A tudós bírálók két tekintélyes kötet 900 oldalnyi anyagát minősítik, majd 2010-ben „summa cum laude” a zenetudományok doktorává avatják a jelöltet. Ezen idő óta a Takács kompozíciók Radics jegyzékszámot viselnek. Sportnyelven szólva, ez volt a kötelező gyakorlat. Radics Éva azonban nem érte be ennyivel. Bárhol élt, dolgozott, ha nem kereste, akkor is megtalálta mindazon tennivalót, aminek elvégzésére értelmiségi küldetése kötelezte.

A család Felsőlövőn lelt otthonra, legifjabb osztrák tartományban. Burgenland az Illyés Gyula-féle ötágú síp hatodik ága. Radarfülű Radics Éva – így nevezték szombathelyi diákjai – tapasztalhatta, hogy a hatodik síp erőtlen hangja már csak radarfülekkel hallható, de még hallható!

Galambos Iréneusz alsóőri plébános, volt az első kapcsolódási pont a felső őrségi magyarság, és az idegenbe szakadt magyar muzsikus között. Már 1983-ban megalakult Alsóőrön a magyar gyermekkar, és a szintén magyar asszonykórus. A következő évben két osztrák kórus kezdi meg működését Felsőlövőn, Radics Éva vezetésével, egy gyermekkórus és az egyetemi vegyeskar. Még az ezredforduló előtt keletkezett Felsőőrben a kétnyelvű gimnázium magyar kórusa, ugyanott a népdalkör, és a tarcsafürdői gyermekkar is.

Tevékenysége túlnő a tartományi határokon. 1989-től dolgozik a Bornemisza Péter Társaságban. Szépfalusi Istvántól „kultuszminiszteri” kinevezést kap. Javaslatára, a magyar szellemi élet színe-java szerepel a társaság összejövetelein előadóként.

Zenei publikációinak témáit felsorolni is lehetetlenség. Több mint 300 cikk és tanulmány magyarul és németül, anyaországi és külföldi sajtóban, médiákban.

A „magyar szentháromság”, Liszt, Bartók és Kodály mellett megkülönböztetett helyet kaptak a mai Burgenland területén született zeneszerzők: Mosonyi Mihály, Takács Jenő, továbbá Erkel Ferenc, Lajta László, Ligeti György, Szokolay Sándor…

Sorjáznak a megemlékezések jelentős zenei jubileumokról. Remekműveket ismertet, előad népzenéről, a magyar zenei nevelésről. Szívesen foglalkozik az irodalommal, predestinálja a családi háttér. Édesanyja irodalmi estjei, nemzeti-ünnepi rendezvényei legendásak voltak a régióban. Tudták ők mindketten, hogy a tradíció, az ünnepek, egy-egy zsenge korban megtanult magyar vers vagy népdal jelentheti majd később az identitást a kisebbségben felnőtt generációnak. A két Éva, mint két végvári vitéz, három évtizeden át próbálták a „lehetetlent lebírni”, nem lankadó hittel, a szó és a zene erejével.

Két esztendeje már, hogy egy Éva látja el egyedül, ezt a kettős feladatot…

Kezdettől fogva segíti a kisebbségi és a szórvány magyarság ügyét szolgáló testületeket.

17 éven át tagja, közben alelnöke is volt a Bornemisza Péter Társaságnak.

Dolgozott a Másokért Együtt folyóirat szerkesztőségének.

Az Alsóőri Irodalmi Kör alapító, majd tiszteletbeli tagja.

A Bécsi Napló szerkesztőségi tagja több mint 25 éve.

A Takács Jenő Alapítvány kurátora Sopronban.

2003 óta köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának.

Népdalgyűjteményeket szerkesztett az ausztriai és németországi magyaroknak, szám szerint négyet. Öt könyve jelent meg…, mostanáig. Egy gyermekdal gyűjtemény németül; két magyar és egy német kiadványt szentelt Takács Jenő munkásságának. „Mind koncepcióban, mind kivitelezésben kitűnő”, nyilatkozta az írásokról a komponista.

Emlékkönyvet szerkesztett remekbe Szokolay Sándor 75. születésnapjára. A zeneszerző korábban neki ajánlotta Pünkösdi Kantátáját.

Radics Éva vezényelte az ősbemutatót Felsőlövőn, meg a további előadásokat Bécsben és Grácban, valamint a Bartók Rádióban elhangzott felvételt is.

Tehetségét, munkájának színvonalát már a Zeneakadémián is elismerték; A Centenáriumi Karvezetés-verseny díjazottja, 1975-ben.

A Magyar Rádió Éneklő Ifjúság versenyén kórusával hatszor szerzett aranyérmet.

Pro Cultura Hungarica” emlékplakettet kapott 2000-ben.

A Bornemisza Péter-díj tulajdonosa.

2007-ben Lakiteleken emléklappal tüntették ki: „közéleti bátorságáért, áldozatos munkájáért, a közös ügyhöz, a magyar megújuláshoz, és a megmaradás szent ügyéhez való hűségéért.”

Dr. Radics Éva méltó a magas állami kitüntetésre.

Hölgyeim és Uraim!

Tudom, a mai estén, az itt jelenlévőknél sokkal többen örvendeznek velünk lélekben, itthon és otthon, idelent és odafent.

Adja a Teremtő, hogy a kitüntetendő továbbra is teljesíteni tudja küldetését és érezhesse a jól végzett munka boldogságát, eredményességét” – zárta méltató beszédét Szokolayné dr. Weltler Magdolna.

Fotó: Talhammer Tímea, Soós Gábor

Cseh Csaba

 

Esküvői etikett – esküvői fotós szemmel

Esküvői etikett – esküvői fotós szemmel
5 (100%) 5 szavazat

Esküvői fotós Bese Zoltán tanácsai

esküvői fotós
esküvői fotós

Ideális esetben egy esküvő az ifjú pár életének legszebb napja. Így természetesen ekkor a legszebbnek és a legboldogabbnak is szeretnék érezni magukat. Lehet, hogy ez nekünk csak egy vendégség, de nekik ez a „nagy” napjuk: ami ugyan hamar véget ér, de az esküvői fotós segítségével az emlék örökre megmarad.

Van tehát egy etikett arra vonatkozóan, hogy hogyan illik viselkedni, illetve mit illik viselni eme jeles napon.

Esküvői öltözködés és viselkedés: alapvető szempont a harsányság kerülése. Nem illik a középpontban lennünk, sem a kihívó öltözködésünkkel, sem a hangos, harsány, erőltetett viselkedésünkkel. Illik intelligensen a háttérben maradni, és az ifjú pár vendégének, kísérőjének szerepét nem túllépni.

Nem véletlenül mondják, hogy nem szabad túlöltözni sem a menyasszonyt! Lehet, hogy a hétköznapi életben topmodellek vagyunk, vagy annak érezzük magunkat, ezen a napon engedjük meg a menyasszonynak, hogy ő legyen a legszebb! Természetesen ezt nem azt jelenti, hogy egy fiatal hölgynek feltétlenül egy nagymamás kosztümöt kell viselnie fejkendővel, de fontos észben tartani, hogy alapvetően egy protokolláris, családi rendezvényre, ünneplésre, fogadásra érkezünk, nem pedig egy éjszakai szórakozóhelyre. És igen, a legjobb esküvői fotókon is ki fog ütközni egy alul-, vagy túlöltözött hölgy, főleg egy csoportképen a többiek mellett! Valószínűleg tíz év múlva már nagyon fogja sajnálni az illető!

Ha lesz egyházi szertartás is, aminek nem ismerjük a protokollját, mindenképpen kérdezzünk rá, és természetesen tartsuk be! Egy keresztény templomba vagy gyülekezetbe nem illik fedetlen vállal, háttal és térddel, illetve mély dekoltázzsal bemenni, de más vallásoknál ennél sokkal szigorúbb előírások is lehetnek. A túl erős sminket vagy az extrém körömlakkot sehol sem nézik jó szemmel – persze az esküvői fotókon sem mutat jól! A nem megfelelően választott ruhát az esküvői fotós nem tudja ugyanis leretusálni!

Többek között ezekre a dolgokra érdemes tehát mindenképpen figyelnünk. Ehhez valóban kell egyfajta alázat, de így biztosan nagyot fogunk nőni a vendégfogadó családok szemében, és jól fog esni majd nekünk is, ha fordított helyzetben ők is viszonozzák ezt a gesztust az általunk szervezett bármilyen családi rendezvényen. Visszafogottan is lehet ünnepelni, csinosnak és elegánsnak lenni, sőt, ilyenkor ez a kívánatos! Az esküvői fotós tanácsa az, hogy ne legyünk kirívóak és hagyjuk ezt a napot meg a menyasszonynak!